Nézem, ahogy bemész, hogy ne kelljen látnod, ahogy elmegyek

Ha imádtad az Icebreakert, akkor azért olvasd el, ha nem annyira tetszett, akkor meg azért! Mert a Wildfire pont annyira lendületes és pörgős, mint az előző rész, de annál sokkal cukibb. Egyszerűen nincs rá jobb szó, egy kis cukormáz az egész, nagyon tetszett.

Russ (muffin, aki miatt az első részben tönkretették a hokipályát :D) egy házibulijuk alkalmával belebotlik Auroraba, és egy pajzán kis jengát követően a srác szobájában kötnek ki mindketten. Egy forró éjszaka után Rory lelép, azzal a tudattal, hogy a srác úgysem akar tőle semmi komolyabban.

Aurora a nyarat a gyerekkori kedvenc nyári táborában tölti felügyelőként, másnap meg is érkezik, és hidegzuhanyként éri, hogy ugyanabban a csapatban felügyelőként fog dolgozni az előző éjszakai kalandja is. A tábornak szigorú szabályai vannak, a dolgozók között tilos a romantikus kapcsolat. Ez a szabály pedig mindenki életét felfordítja.

Russ is abban a tudatban van, hogy mivel a lány pikkpakk lelépett, tuti nem kívánja a háta közepére sem. Félrekommunikáció, újra és újra :D

Maga a fülszöveg is sejteti, hogy a regény elején már belecsöppenünk a szenvedélyes együttlétbe, és gondolhatod, hogy, na ez is olyan lesz mint az első rész, csak erről fog szólni minden... No-no. A tábor szabályzata miatt átcsapunk egy hihetetlen édes slow burn sztoriba, amikor Russ minden lány olvasó szívét megszerzi magának, Rory pedig nem lesz annyira bosszantó gazdag jócsaj, hanem szépen lassan szerethető szereplőkké alakulnak a szemünkben.

A mellékszereplők ezúttal sem maradhatnak ki a felsorolásból, mivel az első részből jól ismert fiúk és lányok bizony itt is megjelennek, mellettük pedig újabb kedvenceket avathatunk. Hannah Grace ért a férfi karakterekhez. Normális, kedves, vicces srácok egytől egyig.

A fiatalok egészen hasonló problémával küzdenek meg, ami kihat a hétköznapjaikra, önmaguk elfogadására, szeretethiányukra. A kedves romantika, az ismét hibátlan túlfűtött együttlétek és a humor mellett komoly és elgondolkodtató témákat feszeget ismét az írónő, mint a függőség, az alkohol, és a válás.

Köszönöm szépen a recenziós példányt a Maxim Kiadónak.

A Maple Hill főiskola diákjai, Russ Callaghan és Aurora Roberts először egy, a tanév végét ünneplő bulin gabalyodnak össze, és egy ivós játék végül egy szenvedélyes egy éjszakás kalandban végződik. Aurora, aki sose feszegeti a vendégség határait (és a férfiaktól se vár sokat), elsurran, mielőtt Russ megkérdezhetné a teljes nevét. 
Így eléggé meglepődnek, amikor összefutnak annak a nyári tábornak az első napján, ahol mindketten tábori felügyelők, és mindketten a bonyolult családi életük elől menekülnek ebbe a nyári munkába. Russ reméli, hogyha elég messze kerül Maple Hillstől, elkerülheti apja szerencsejáték-függőségének következményeit, míg Aurora unja, hogy meg kell küzdenie a környezete figyelméért, és vissza akar térni oda, ahol utoljára igazán otthon érezte magát. 
Russ tudja, ha megszegi a tábor szigorú szabályát, mely tiltja az alkalmazottak közötti kapcsolatot, egyenesen mehet is vissza Maple Hillsbe még a nyár vége előtt, de sajnos Aurora sose volt igazán jó szabálykövető… 
Sikerül békésen egymás mellett létezniük? Vagy az egyéjszakás kalandjuk olyan tüzet gyújtott, amit nem lehet kioltani?

A könyvet itt találod meg

• Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.

• Oldalszám: 400

• Kötésmód: puhatáblás

• Nyelv: magyar